El -nem siratott halottak
Virágot nem növelt soha sírjuk
gaz benőtte réges-rég talán
de emlékezni rájuk nem szabad,
siratni őket szabad még.
Hősök voltak? Gyávák? Egyre megy.
Meghaltak egy mostoha hazáért,
mely élni sem igen engedte őket,
s most tilos egy gyertyaszálat is
gyújtani fölöttük megemlékezésül.
A győző akarja így? Nem hiszem.
Mit ér a győzelem, ha a legyőzött nem
érdemes még egy tisztelgésre se?
Ha gyávák voltak, gyengék, elfutók:
a győztes valóban méltó-e a hősi névre?
Nem egy közülük barátom volt egykor,
megosztottunk cigarettát és italt,
halál-verítékes arcuk földereng még
néha álmaimban s én könnyezve
összevágom sarkamat és mereven
tisztelgek előttetek, hős barátaim,
ahogy azt újonc korunkban megtanultuk ...
|