Nyárutó

Mint fiatal lány, kit titkos sétán kapott
a hajnal: úgy fut a nyár a kerteken át.
A bokrok közt megvillan tarka ruhája,
s a hulló levél pirulva rejti nyomát.

Így ment a tavasz el, tűnik a nyár most,
felpillantok: az ősz küszöbünkön megáll,
telt tarisznyát terít az asztalra elénk,
s ködben kint a darvak barna éke száll.

A tőkéken bővérű fürtök feszülnek,
sárga darazsak zümmögnek, megülnek,
míg ragadós musttal csendül a pohár;

te jössz felém, kis tányérkán alma, körte,
hallgasd csak...az ősz elérte, megölte,
s most rejtekén utolsót hördül a nyár...