Hiába éltél
Hiába éltél. Nem vésték arany betűkkel márványba neved s szobrod nem csúfít egy főteret valahol. Barátaid emlékezetéből lassan kikopsz majd, és látod: régi szeretőid is elmennek sorra, s aki él még, meglassult vére már ölelésed emlékét nem idézi. Hiába volt hát a lobogás? a lázadás? dac s szerelmi tűz is? Elmész s nem marad utánad... "ysa pur es chomuv vogmuc." |