Vándorként
Vándorként egy batyut cipelsz, mely
mint egy púp már hátadra nőtt:
Benne az életed: fényképek,
egy bugylibicska, börtönévek
egy titkos hajtásban, átkötve
nemzetiszínű pántlikával
s a tihanyi apátság, kecske-
körmökkel s néma visszhanggal.
Kínosan vonszolod múltad az
évek éles koráll-szirtjein,
s vérző lábad sajgását nem
enyhítik a felejteni akarás
sós hullámai sem.
|