Mint akit élve befalaztak
Mint akit élve befalaztak, s egyre halkuló kopogását unottan hallgatja a bíró, mígnem néma lesz újra a fal: úgy küldöm morze-jeleimet én, vágyaim mögé falazva, egyre halkabban, elgyengülve és egyre reménytelenebbül. Tépd össze az ítéletet és kőmíveseket hívj szaporán, ne évek múlva bukkanjanak rám ijedten majd az új lakók, találgatva sorsom s vesztemet. |