Férfikönny
mint akit a villamos ütött el s most ott fekszik a vizes novemberi kövezeten szeme csukva nem látja maga körül a bámész soka- ságot nem hallja hogy valaki rendőrért kiált seb nem látszik rajta se vérnyom ruhája nem szakadt csak az élet tűnik el rohamosan arcáról s a mentők legyintve emelik be a kocsiba belső vérzés mondja az orvos és lassan oszlik a tömeg |