Azt hittem
Azt hittem, eltemettelek hat láb mélyre emlékeim agyagos talajába, s ime: ajtómon kopogsz megint. Arcodon a Lázárok sápadtsága, ruhádon sárnyomok s a sírok sárga, nyirkos, szomorú lehellete. Kint hideg, novemberi szél, didergő hártyák a vizeken, s az első hóesés fehér, félénk hirnökei a hajadon...
Be kell, hogy eresszelek! |