Mutatvány
lehunyt szemmel fekszik a deszkából kiálló késeken hátából itt-ott vér szivárog fájdalmat nem érez egy kés megölné nem ötven lassan felkel meghajol megköszöni a tapsokat a sajnálkozásokra legyint és arra gondol hogy holnap kezdődik minden előről a kések tapsok sajnálkozások gépiesen elsimítja haját a homlokából tükörbe néz de a tükörből nem néz senki vissza s a késekről már lemosták a vért |