Béky-Halász Iván író, költő, szobrász, könyvtáros 1919 augusztus 12-én született Budapesten. A budapesti piarista gimnázium elvégzése után a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett jogi doktorátust 1942-ben, majd 1967-ben könyvtárosi oklevelet a Torontói Egyetemen. Az Élet című katolikus folyóirat ( Szt. István Társulat) segédszerkesztőjeként dolgozott 1934 és 1942 között. 1950 - től egy koncepciós per (Grősz- per) áldozataként hosszú éveket töltött börtönben. 1956-ban az Obersovszky Gyula által szerkesztett "Igazság" című lap munkatársa volt. 1956-ban sikerült elmenekülnie az országból. 1957 januárjában érkezett Kanadába. Emigrációja idején Torontóban szobrászként is tevékenykedett, és az egyetem könyvtári munkatársa volt, egészen nyugdíjba vonulásáig.  Ez idő alatt 25 ezer kötetes könyvtári állományt hozott létre a magyar nyelv és irodalom, valamint történelem és társadalomtudományok tanulmányozására. Fa- és fémszobrai több kanadai kiállításon szerepeltek, 1965-ben neki ítélték a Canadian National Exhibition első díját. Kanadában a Tanú című kulturális folyóirat szerkesztője 1978-1979-ben. Írásai ebben az időben az emigráns sajtóban láttak napvilágot. Versesköteteit kiadóként az Amerikai Magyar Írók jegyezte. Műfordítóként Csoóri Sándor, Kálnoky László, Pilinszky János, Rónay György, Ladányi Ferenc költészetét tolmácsolta a hetvenes években. Bibliográfiai munkásságából kiemelkedő jelentőségű a magyar forradalomról készített kiadványa. Hazai irodalmi pályáját először a háború és a hadifogság, 1950 és 1955 között a börtönévek törték meg.

Nyugdíjasként hazatért 1985-ben,  ezután főként történeti és irodalomtörténeti cikkeket publikált hazai folyóiratokban.

Ezerkilencszázötvenhatos emlékérmet kapott, 1991-ben megsemmisítették korábbi ítéletét.

Tagja volt a Magyar Írószövetségnek és a P.E.N. Klubnak.

1997 március 8-án hunyt el.