Hajaddal játszik a szél
Hajaddal játszik a szél, meg nem unja:
hol kibontja, hol meg összegubózza,
majd tíz körmével belekap merészen,
s tiltó ujjadat nem is emeled rá.
Félénk fű zsendül a barna kövek közt,
egy farmon ott, borjak serege tarkál,
tavasz van és indul az élet megint.
De indul-e? De indul-e csakugyan?
A csintalan szél játszik a hajaddal,
szemed egykedvűen fürkészi a tájat,
múltba merült-e? Jövőbe? ki tudja?
ha elmennék, talán észre se vennéd.
|